Memory:

Akikre emlékezünk:

"Elmentem Tőletek

Nem tudtam búcsúzni

Nem volt időm arra

El kellett indulni

Szívetekben hagyom emlékem örökre

Ha látni akartok nézzetek az égre.'

1933.01.07. - 2002.05.27.

„Égő könnycsepp, mondd neki, hogy szeretünk,
soha el nem feledünk!”

 „Nem az a fájdalom, zokogva sírni,
hanem a zokogó fájdalmat mosolyba fojtani.”

 "Emlékképek jönnek, mennek mily szép volt az élet.

Mióta elmentél és itthagytál csak a fájdalom és az emlékek

maradtak meg nekem.

Nem múlik el perc, s óra hogy ne gondoljak a régi szépre-jóra.

Elmentél, mert el kellett menned,

de tudom hogy figyeled most is életem.

Tudom Te küldted Őt hogy boldog legyek, s szebb legyen az életem.

Érzem mindig itt vagy még most is velem,

figyelsz rám és fogod a kezem.

Míg élek soha nem feledlek,

örökkön - örökké szeretlek."

"Egyedül vagy kinézel az ablakon

A havas fákon át a rideg házakon

Gyújtasz egy gyertyát halvány lángja ég,

És gondolsz valakire aki nincs veled már nagyon rég

Mert nincs veled Ő

Távol ünnepel nagyon

A gyertya még ég

Lángjában talán Őt látom

És ott áll a fa, feldíszítve miértünk ragyog

Hiányzol, hiányzol nagyon

Ez egy szomorú alkalom."

 „Elmentél némán, csendben.
Könnyezve őrizzük emlékedet.
Elfelejteni Téged soha nem lehet,
S meg kell tanulni élni Nélküled.”

https://www.gyertyagyujtas.hu/index.php/valogatas